Esős csütörtök délután volt. Tipikusan olyan, amikor nem vágysz másra, minthogy végre hazaérj a melóból, ledobd a cipőd, befeküdj az ágyba, rendelj egy pizzát, és megnézz valami b kategóriás filmet. A tervünk tökéletesnek ígérkezett. Rendeltünk magyaros pizzát a netpincéren egy olasz étteremből. Röpke félóra után jött is a futár az áruval. Átvettük. Farkaséhesen kinyitottuk a dobozt, és lám: a pizza sonka-gombás!
Ad1: magyarosra készültünk.
Ad2: még sosem hoztak mást, mint amit rendeltünk.
Ad3: a Mongúz nem szereti a gombát.
Pandácska felhívta hát a pizzériát, hogy miatúró. Egy nő fel is vette, hebegett-habogott, végül mondta, hogy visszahív. Vártunk picit. És tényleg visszahívott. Na, de ő nem is tudott róla! Valószínűleg véletlenül összekapcsolta a telefonhívásunkat egy másik beszélgetéssel, aminek az eredménye az lett, hogy Panda végighallgathatott egy párbeszédet, miközben az ő hallózása süket fülekre talált. Leraktuk, és kevéssel később visszahívtuk. Ekkor biztosítottak minket arról, hogy küldik a magyaros pizzánkat, és kiengesztelésképpen egy tiramisut is. Hurrá. (Ja és persze visszakérik a sonka-gombást, csak remélni tudjuk, hogy azért, hogy az étteremben kidobják, és nem pedig megmikrózva elküldik az eredeti rendelőnek.) Mindegy, mi azért lelkesen lepontoztuk őket.
Tanulság nekünk: nem rendelünk többet abból a bizonyos étteremből.
Tanulság nekik: csak megtaníthatná nekik valaki a rendelésfelvétel meg a telefon kezelését, azért ez még minimálbérért is elvárható lenne...
A gáz az, hogy semmi extra nem volt a rendelésünkben, de hogyrohadjanakmeg legközelebb felvágatva kérjük, például így:
